Hemingway: Nem értem

Olvasom, hogy az egyik Békés megyei labdarúgó közepes erővel „megfejelte” a játékvezető arcát, melynek következtében duzzanat alakult ki. Egy másik eset arról szól, hogy az egyik játékos ököllel háromszor arcon ütötte ellenfelét, aki a földre esett, majd utána a földön lévő ellenfelet ötször hasba rúgta. Miután csapattársa lefogta az elkövetőt, még sikerült a földön fekvő embert kétszer mellkason rúgni. Az egyik játékost 17, a másikat 8 bajnoki mérkőzéstől tiltották el. Én teljes értetlenséggel állok az illetékes labdarúgó szövetségi bizottságok ténykedése előtt. Egyszerűen nem értem. Valaki olyan tettet követ el, ami nem csak kimeríti a bűntény fogalmát, de esetleg több hónapos, vagy több éves börtönbüntetést vonhat maga után, ha a járdán csináljuk. Ezt csak egy pár mérkőzésre szóló eltiltással szankcionáljuk? Mert ha így van, akkor a futballpálya a pszichopaták és szociopaták játéktere lesz. Most tettünk, teszünk rendet a stadionok nézőterén és az utcákon. Hogy engedhetjük meg magunknak, hogy a bűnelkövető egy pár mérkőzés után ismét pályára lépjen? Az MLSZ elnöksége október 4-i ülésén világossá tette, hogy minden, a pályán történt atrocitást büntető feljelentésnek kell követnie. Igen, annak, meg annak is, hogy az ilyen személyt többé magyar pályán ne lássuk. Legalább annyi ideig ne, amennyit egy tárgyalás után börtönben kellene ülnie.

Most már hivatalos. Tolnai Sándor, az az ember, aki milliárdokat tolt az Újpestbe, hogy biztosítsa a csapat fennmaradását, és aki még reggelizni is csak lila pólóban jár, megválik szeretett csapatától. Valószínűleg nem azonnal, hiszen az általa jelzett eladási szándék csak akkor válik valósággá, ha egy komoly vevő jelentkezik, de az eladási folyamat elindult. Persze az Újpest mindig a Honvéd nagy vetélytársa volt és marad is, de lehetetlen nem tisztelni és becsülni egy olyan embert, aki annyit adott egy labdarúgó klubnak, mint ő. Jobb helyeken az ilyen mecénásoknak szobrot emelnek, de legalábbis nagy tisztelettel emlékeznek rájuk, még akkor is, ha egy idő után már nem tudnak annyi pénzt áldozni csapatukra, mint éveken keresztül. Remélem, az újpestiek Tolnai Sándor távozása után is értékelni fogják azt a több mint fél tucat éves támogatást, ami megmentette az Újpestet a megsemmisüléstől.

Vidéken vezettem mérkőzést egy rendkívül rossz talajú pályán. A mérkőzés két, egymást nem különösebben szerető csapat között zajlott. A sok szabálytalanság miatt nehéz meccs volt, de tisztességgel levezettük asszisztenseim segítségével. Egy idősebb, rendkívül magas zsírtartalommal megáldott, borotválatlan személy ült az egyik kispadon. Később kiderült róla, hogy ő az egyik csapat edzője. Ez úgy derült ki, hogy mérkőzés közben kétszer ki kellett mennem figyelmeztetni őt, hogy ha nem hagyja abba a nem odavaló bekiabálásait, akkor el kell küldenem a kispadról. Ez láthatóan nem tetszett neki, mert a mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy a játékvezető és egyik asszisztense együttesen 140 évesek voltak. Nem azért, mert ez bármit is jelent, de üzenem neki, csak 126. És mindketten fele annyi idő alatt futjuk a százat, mint ő.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway

George F. Hemingway bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.pepsifoci.hu) vehetőek át!