Mészöly kifakadt: Keményebb Nyilasit vár Sousa-ügyben

MAGYAR ÁTIGAZOLÁSI HÍREK: A Loki válogatott csatárt igazolt az NB I-ből - kattints!

- pepsifoci.hu - Íme az emlékezetes Sousa-Egervári ügy, illetve annak kommentálása a Zuhanyhíradóban Mészöly Kálmán, Nyilasi Tibor és Várhidi Péter szavainak írásos kivonatában.

Mészöly Kálmán: - Amikor egy újságíróval volt problémája, és ahogy akkor viselkedett, azt még lenyeltem valahogy, mert tudom, hogy az újságírók nagyon kihegyezett ceruzával tudnak írni különböző dolgokat, és ebből lehet probléma. (Le nem fejeltem szurkolót, mert akkor úgy is nézett volna ki utána, de egy kamionsofőrt akartam lefejelni, volt is belőle ügy.) Egy országnak az első embere labdarúgásban a szövetségi kapitány, Egervári Sándor egy tisztességes ember, és el nem tudom képzelni, akármennyire is haragudsz bárkire, mert mérges vagy, és nem tudom, mit csinálnál vele, de ilyet… annyira, de annyira megalázó. A másik, amit viszont nem értek, hogy a Videoton még mindig nem reagálta le ezt az egészet. Voltam pár országban, ahol külföldön dolgoztam, azonnal kirúgtak volna ezért. Ez elfogadhatatlan, megengedhetetlen.

Nyilasi Tibor: - Megmondom őszintén, engem különösebben már nem érdekel, hogy minden harmadik hónapban azzal foglalkozzak, hogy a Videoton edzője mit csinál, vagy mit nem csinál. Egervári Sándort nagyon kedvelem, napi kapcsolatba vagyok vele, éreztem, hogy ez neki gondot okozott, aztán lezárta a témát. Hát akkor nem fog kezet, legalább legközelebb nem kell erőltetni ezeket a bájmosolyokat. Nem szabad ezekbe belemélyedni, duzzogjon, sértődjön? Élje a Sousa úr is az életét, és a kapitány is figyeljen a feladatára, lesz most neki elég, nem kell borzolni a kedélyeket. Ez az emberke – tiszteljük, becsüljük, kétszeres BEK-győztes, meg mit tudom én, mit sportolt még, így áll hozzá, és kész.

Mészöly: - Meglepődöm Nyilasi Tibi véleményén. Egy ilyen nagy futballista, külföldön futballozott, nem Tibi, nem lehet Magyarországon ezt a viselkedést megengedni, van millió problémánk, amit meg kell oldani. Nem lehet, így nem lehet viselkedni. A fiatalok mit mondanak majd, nem fog kezet, lefejeli, ez nem megy. És neked, egy Nyilasi Tibornak meg kell nyilvánulnod ebben, aki az ország egyik legjobb futballistája volt.

Nyilasi: - Ráerőltetni valakire valamit nem lehet, hát ha ő úgy érzi, hogy nem fog kezet, és nem akar kommunikálni, nem akar beszélni. Mikor kimentem Ausztriába, úgy fogadtak, hogy itt a Nyilasi rövid gatyában és batyuval a hátán, így kezdték, hogy tudjam, hol a helyem. Ez nem az én dolgom Kálmán, te tudtad a rendet, annak idején megtanították gyerekkorodban, kapitányként megtaníttattad a játékosokkal, voltál külföldön.

Várhidi Péter: - Az a lényege az egésznek, ami a végén szóba került: a neveltetés. Hogy mit hoz magával az ember, amikor eljön egy idegen országba, akkor az első, hogy tegyen le valami eredményt, vívja ki az elismerést, a tiszteletet. azzal együtt, hogy egyszer én is kaptam már egy támadást, mert a Harmadik Félidőben megvédtem Sousát – már nem tudom, milyen apropóból, de még edzőkolléga is felhívott, hogy miért védem én ezt az embert. De az, hogy az edzőkollégájával, és ne nézzük azt, hogy Egervári Sándor, vagy szövetségi kapitány, vagy mi jelen pillanatban a titulusa, az edzőkollégájának köszönjön, és tényleg nem fontos utána beszélgetniük egymással. Ez azért egy alapvető intelligenciát elárul mindenkiről, és tovább megyek: ez az ember hogy megy be a saját öltözőjébe, hogy beszél a saját játékosaival? Abban az öltözőben vannak válogatott kerettagok, akik utána Egervári Sándorhoz mennek, amikor a válogatottba behívja őket. Milyen elismerést válthat ki, hogy néznek föl rá az emberek, a játékosok, a szurkolók, a vezetők egy olyan emberre, akinél balhét balhé követ. Mert volt egyszer egy eset, amit még mindig nem tudni, csak az egyik oldalról hogy történt – nem azért, hogy kételkedjünk benne – a másik oldala viszont ez, hogy nem fogok kezet a szövetségi kapitányukkal. Milyen alapon?

Mészöly: - Nehogy azt gondolják, hogy ez most a nagy púderezés, mert én sem voltam egy finom ember. Egy példát elmesélek: Glázer Robi volt a Veszprém edzője, én meg a Vasasé, és nem adtunk vissza egy labdát egy sportszerűséget követően – nem tudom már milyen apropóból – a lényeg az, hogy nem adtuk vissza a labdát, és ment tovább a támadás, és megnyertük a meccset. A Robi átszólt a kispadra a félidő előtt, és majdnem tettlegességig ment, föl akartam pofozni őt. Aztán tisztáztuk megbeszéltük a történteket, és a válogatott csapatnál az asszisztensem lett. Mindent meg lehet oldani, mindent meg lehet beszélni.