Hemingway: Győztesek és vesztesek

Nem lévén képzett labdarúgás-szakember, mindig nagy érdeklődéssel hallgatom a tapasztalt, jól képzett labdarúgó-mesterek fejtegetéseit. Véleményem persze van, függetlenül attól, hogy annak esetenként milyen a súlya. Sokat foglalkozom az utánpótlás kérdéseivel, hiszen a Magyar Futball Akadémia az egyik komoly labdarúgó utánpótlás bázis. Elsőrendű feladatunk, hogy jó embereket és kiemelkedő labdarúgókat neveljünk. Természetesen a képzés a legfontosabb, hiszen ezekben a fiatalabb korosztályokban még nincs eredménykényszer, annak ellenére, hogy ugyanúgy mindig nyerni akarunk, mint a másik fél. Rendkívül érdekesnek tartom, hogy egy-egy forrásból azt hallom: "hát igen, ott eredménykényszer van, de mi inkább a képzéssel foglalkozunk". Igaz, hogy ezek a szavak általában azon mesterek szájából erednek, akiknél nincs eredmény, de azért nem szabad szó nélkül elmenni mellettük.

Ne keverjük a szezont a fazonnal. A játékosok képzése a legfontosabb egy akadémián. Fontosabb, mint az eredmények. Ezt aláírom. Ugyanakkor azok, akik saját eredményük hiányában a jó szakembereknek azt róják fel, hogy a fiatal labdarúgókat nyerteseknek nevelik, vajon mit szeretnének elérni? Hogy az ő általuk edzett futballisták veszteseknek érezzék magukat? Vagy legalábbis azt, hogy a játék végső célja nem a győzelem? Pedig az. Megadom, a 12. helyről is lehet futballistákat nevelni. De azért könnyebb a dobogóról. Egy olyan társadalomban, ahol az emberek amúgy is több tisztelettel vannak a legyőzöttek, mint a győztesek iránt, nem ajánlatos fiatalokat veszteseknek nevelni. Merthogy más az a tézis, hogy a képzés mindenek felett, még az eredmény felett is, meg az, hogy az eredmény, a győzelem nem számít. Egy edző, egy labdarúgó, aki nem az abszolút győzni akarással lép a pályára, ne lépjen a pályára. Merthogy a győztes hozzáállás ugyanúgy része a képzésnek, mint az, hogy hogyan végzünk el egy büntetőt.

Ma kaptunk egy nagyon kedves emailt. Egy anyuka írta. Elmondta, hogy a fia nagyon szereti a labdarúgást, az édesanya pedig hallotta, hogy a Budapest Honvédban és a Magyar Futball Akadémián rendkívül komoly képzés folyik. Annak módját szeretné megtudni, hogy hogyan tudná beíratni a fiát a Budapest Honvéd egyik csapatába. A kisfiú 2007-ben született. Hiába, nem lehet elég korán kezdeni.

Szintén ma Brazíliából kaptunk megkeresést. A levél írója Robinson Jose Guedes, Belo Horizontéban, Minas Gerais államban él. Ő a Honved/Melo Viana Futebol Clube vezetője. Igen, igen, Honvéd. A klubot 52 évvel ezelőtt alapították Puskás Ferenc tiszteletére. Ők még most is Puskás Ferencet tartják a legjobb játékosnak, aki valaha élt. A 150 személyes klub minden évben egy nagy összejövetelt tart, hogy megünnepeljék legszebb emlékeiket. Jó tudni, hogy a világ másik végén is vannak olyanok, akik sokra tartják azokat az értékeket, melyeket történelme során a Honvéd és játékosai teremtettek.

Rendkívül érdekes az a felvetés, hogy amíg a legjobb magyar utánpótlás csapatok felveszik a versenyt a legjobb hasonló külföldi csapatokkal, addig a felnőtté válás korában valahogy a magyar játékos már nem teljesít olyan jól, mint a hasonló korú külföldi. Ez egy érdekes, és több esetben igaz felvetés. De azért nézzük a teljes képet. Mondjuk, hogy egy jó külföldi akadémia 500 ezer gyerekből válogat. Tételezzük fel, hogy a legjobb magyar akadémiák ugyan ezt teszik 50 ezer fiatalból. Véleményem szerint a magyar labdarúgásban kiemelkedő munka folyik. Megkockáztatom, legalább olyan jó, vagy jobb, mint azokon az akadémiákon, amelyeket olyannyira irigylünk. Viszont lehetségesnek tartom, hogy sok esetben a legfantasztikusabb edző, aki a legnagyobb odaadással dolgozik, sem tudja azt a tehetség-különbséget pótolni, ami az 1:500.000 és az 1:50.000 között van. Rendkívül fontosnak tartom azt, amit Orbán Viktor és Csányi Sándor a legfontosabb sportpolitikai célkitűzésként határozott meg: emeljük többszörösére a labdarúgásban résztvevő gyermekek számát, mert akkor több gyermek közül tudunk válogatni, több tehetséges gyerek kerül látókörünkbe, és kiemelkedő munkával és a megfelelő háttér biztosításával eljuthatunk oda, hogy nem csak utánpótlás, de felnőtt labdarúgóink is megállják helyüket a nemzetközi összehasonlításban. Hozzáteszem, az akadémiákon keresztül bekapcsolódott az utánpótlás nemzetközi vérkeringésébe Magyarország is, így minden nemzetközi tapasztalat, vagy irányzat hamar eljut a Duna partjára. Edzőink közül egyre többen beszélnek idegen nyelveket, és tanulmányozzák a nemzetközi szakirodalmat. Kevés olyan külföldi újítás van, amit hónapokon belül nem vesznek át a magyar utánpótlás bázisok. De gyerek, sok-sok gyerek nélkül a legjobb képzés is hiányos marad. A labdarúgás mint tömegsport a haladás igazi útja.

A legközelebbi viszontlátásig maradok baráti üdvözlettel:
George F. Hemingway

George F. Hemingway bejegyzései csak a forrás feltüntetésével és az oldalra mutató aktív hivatkozással (www.pepsifoci.hu) vehetőek át!